Energetikai kihívások a kistelepüléseken

Energetikai kihívások a kistelepüléseken

A vidék, de különösen a kistelepülések napjainkra igen nehéz helyzetbe kerültek. A nehézségek egy részét szociokulturális (elnéptelenedés, elöregedés, munkanélküliség stb.), másik részét a gazdasági erőforrások hiánya (ipari, mezőgazdasági vállalkozások és szolgáltatások) jelenti és okozza.

Hazánkban 2010-ben összesen 3177 település volt, melyek 75,7%-a 2000 fő alatti és 55,77%-a 1000 fő lélekszám alatti település (1. táblázat). A megyéket tekintve a 2000 fő alatti települések száma Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a legnagyobb, közel 300.

 

1. táblázat A kétezer fő alatti kistelepülések száma és megoszlása megyénként

Magyarországon 2009-ben 2897 településen volt vezetékes gáz, mely az összes település 91,2%-át jelentette. Szemléletesen mutatja az 1. ábra, hogy a rendszerváltás óta hogyan változott a vezetékes gázzal való ellátottság az országban. 1990-2009 között évente átlagosan 3,84%-kal bővült a vezetékes gázt fogyasztó háztartások száma.

A vezetékes gázt fogyasztó háztartások számának bővülésével nem nőtt jelentős mértékben az egy fogyasztóra jutó évi vezetékes gázfogyasztás volumene, mely a vizsgált időszakban hektikus változásokat mutatott. A fogyasztás 2003-ban érte el maximumát, amikor az egy háztartási fogyasztóra jutó évi vezetékes gázfogyasztás 1505 m3 volt. Ez fokozatosan csökkent a következő években, s 2009-ben már csak 1083,7 m3 az érték.
Az észak-magyarországi régióban hasonló arányok és értékek figyelhetők meg a vezetékes gázzal való ellátottság terén, mint országos szinten. A kistelepüléseken a vezetékes gázt fogyasztók aránya az országos átlag alatt marad (2. táblázat).

2. táblázat Az észak-magyarországi régió településeinek vezetékes gázzal való ellátottsága 2009-ben

A háztartások energiafelhasználásának szerkezetét és annak hatékonyságát vizsgálva, megállapítható a kistelepülések vonatkozásában, hogy:

• a háztartások döntő hányadának rendelkezésére áll a vezetékes gázellátás;

• a 2000 fő alatti lélekszámú településeken átlagosan csak a háztartások fele használja a vezetékes gázt;

• a vezetékes gázról lemondó háztartások száma évről-évre nő;

• a földgáz kiváltására fát (biomasszát), és ahol ennek van hagyománya, szenet használnak a fogyasztók;

• az újra használatba vett, elavult szilárd tüzelőanyagú berendezések energiahatékonysága rossz;

• a földgázról szilárd tüzelőanyagra való átállás, ha az nem korszerű vagy korszerűsített berendezésekkel és szakszerű tüzelési technológiával valósul meg, környezetszennyezéshez vezethet;

• a biomassza és szén tüzelésére alkalmas berendezések energiahatékony és környezetbarát üzemeltetése a gáz tüzelőberendezésekhez képest nagyobb szakértelmet igényel a felhasználótól.

A fenti megállapítások gyakorlatilag változtatások nélkül elmondhatók a települések önkormányzati intézményeinek energiaellátásáról is.

Napjainkra nyilvánvalóvá vált, a vidék, azon belül is a kistelepülések boldogulásához előbb alapvető szemléleti, majd új alapokra helyezett cselekvési terven és annak következetes megvalósításán keresztül vezet az út. A nehéz helyzetben lévő településeken a helyzet kritikus, amely halogatást nem tűrő intézkedések sorozatát kell, hogy indukálja. A kistelepülések „szomorú” helyzetükből való kilábalása azonban csak a gondokban közvetlenül érintettek (lakosság, önkormányzat), és a közvetetten érintettek (állam, gazdasági szereplők) együttműködésével veheti kezdetét.

Forrás: http://www.e-gepesz.hu/?action=show&id=12552